A propolisz  vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen gyűjtenek. Ragadós, sárgásbarna, kellemes illatú anyag, melyet a fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyeleiről gyűjtenek be a méhek, átalakítják, azután a kaptárak tömítésére és fertőtlenítésére használják. A fő forrás a fekete nyár rügypikkelyein kiválasztódó enyves bevonat. Más növényekről, égerről, tölgyről, napraforgóról, fenyőkről is gyűjtenek.

Mivel a kaptár belsejében állandóan 35 °C körüli a hőmérséklet, magas a páratartalom, és nagy tömegben találhatók rovarok, ezért a körülmények ideálisak lennének a különféle kórokozók, baktériumok, vírusok, gombák számára. A propoliszt a méhek építőanyagként, szigetelésként, védelmi célokra, ragasztóként használják. Propolisszal tömik be a réseket és repedéseket, hogy a kaptár hermetikusan zárt maradjon. A 6 mm-nél nagyobb rések betömésére viaszt használnak. A méhek a propolisszal javítják a lép hibáit. Az egész kas, kaptár belső felületét bekenik vele, hogy megakadályozzák a penészedést. Minden felületet, az új lépeket is bevonják ezzel az anyaggal, hogy így sterilizálják őket. A propolisz a közösségi immunrendszer része.

A propolisz gyanták, nedvek és más természetes alapanyagok speciálisan átalakított együttese. Alkotóelemeinek száma eléri a 200-at is, melyek között a gyantákon, balzsamokon, viaszon, illóolajokon, virágporon és a fent említett hatóanyagokon kívül megtaláljuk még:

– a vitaminokat: C, E, B1, B2, B6
– a nyomelemeket – olyan anyagokat, amelyek a testben nyomokban fordulnak elő, és ha kiürülnek, ugyanúgy pótolni kell ezeket -, és ásványi anyagokat:
kálium, magnézium, cink, nátrium, alumínium, foszfor, szilícium, vanádium, kobalt, kén, nitrogén, vas, réz
– az aminosavakat, a test egyik építőanyagát
– és az enzimeket, amelyek a táplálék felszívódásért felelősek a testben.